Az 1999. évi könyvhéten kaptam rá a rendezvény fotózására. Az írók és költõk iránti mély tiszteletem, megbecsülésük szándéka vezetett, hogy megörökítsem azokat a már híres, nagy írókat, akiknek a mûvein felnevelõdtem és azokat, akik a Parnasszushoz vezetõ lépcsõk allján kapaszkodnak felfelé.

Viszonylag kis területen rengetegen fordultak meg az egy hét alatt. Négyzetméterre vetítve itt találhatók a legnagyobb sûrûségben. Többen vannak, mint az olvasók. De hisz õk maguk olvasnak legtöbbet. Jól elvannak egymás mellett.

2001-ben már reggeltõl estig lestem, vártam megjelenésüket. Így a három év alatt csaknem mindenki a kamerám elé került. Még az egymûves szerzõk is, akik nem írói babérokat tépkednek a múzsák koszorújáról, (hanem politikai pályájukon göröngyössé vált útjukat egyengetik).

Szerda reggel kissé elkésve értem ki, így máskor, máshol tudtam lekapni a legnagyobb sor elején dedikáló Szerzõt. Kárpótolt viszont egy másik hosszú sor, ahol a hátul állók lopakodtak elõre, hogy meggyõzõdjenek arról, hogy bírja-e még? - "Kibírja amíg sorra kerülök?" - A sor lassan haladt, mert régimódiasan minden hölgy olvasónak kézcsókkal együtt adta át a dedikált mûvét.

Juhos Nándor
a fotografáló